Hagyjuk sírni a babát, vagy ne? – Túlhaladott elméletek

Hagyjuk sírni a babát, vagy ne? - Túlhaladott elméletek

 

 

A sírástól nem erősödik a baba tüdeje, ellenben megtanulja, hogy a környezet figyelmen kívül hagyja érzéseit és szükségleteit. A „sírni hagyás erősíti a tüdőt” módszer a 30-as évek Németországából ered. Johanna Haarer német tüdőgyógyász a „Die deutsche Mutter und Ihr erstes Kind” című gyermeknevelési kézikönyvében írta le először ezt az elméletet. Sajnos még manapság is kapnak ilyen tanácsot az anyukák, hogy nyugodtan hagyják sírni gyermeküket.

 

Ma már sokat tudunk arról, hogy a kora gyermekkori traumáknak hatása van a felnőttkori kötődésre, érzelemszabályozásra és a fizikai egészségre is. A súlyos stresszt átélő, bántalmazott vagy elhanyagolt gyermekeknél felnőttkorukban nem csak pszichés zavarok jelennek meg nagyobb valószínűséggel, hanem tumoros betegségek, anyagcserezavarok, magas vérnyomás, krónikus légzőszervi betegségek is. A sírni hagyott babák bizony tartós stressznek vannak kitéve, ami megváltoztatja az agyműködést.

 

 

Miért sír a baba?

 

 

Az érzelmi reakcióink szabályozása nem velünk született, hanem tanult képesség. A csecsemő idegrendszere a születés pillanatában éretlen, szabályozó rendszere a környezet megfelelő válaszának köszönhetően alakul ki. A sírás az az eszköz, amivel a baba felhívja magára a figyelmet. Ahogy Orvos-Tóth Noémi híres klinikai szakpszichológus és író fogalmazott, a baba nem sír, hanem hív. Hív, mert éhes, fáj valamilye, kényelmetlenül érzi magát vagy ölelésre, a test melegére vágyik.

 

 

Testi kontaktus során oxitocin hormon szabadul fel, ami a kötődés kialakulásáért felelős kémiai anyag a babában és az anyában, sőt szerelmespárok esetében is. Mit jelent pontosan a sírni hagyás és mi nem az? Kisbabánk sírással jelzi, hogy valamire szüksége van. A sírni hagyás azt jelenti, hogy tudatosan, szándékosan és rendszeresen figyelmen kívül hagyjuk a sírást, annak ellenére, hogy módunkban állna segíteni rajta.

 

Mi történik a babával miközben sír?

 

Amikor a baba sírni kezd, a kortizol nevű stresszhormon szintje emelkedik a szervezetében. Amikor felveszik, vigasztalják, a kortizolszint csökken és a baba megnyugszik. Ha nem kap segítséget, vagy a segítség kiszámíthatatlanul érkezik (hol jön, hol nem) és pusztán „kisírja” magát, akkor csendben marad ugyan egy idő után, de a kortizolszint nem csökken. Az átlagosnál magasabb kortizolszint ingerlékennyé, agresszívebbé teszi a kisgyermeket, aki nehezebben viseli a változásokat, kisebb stresszre is fokozottabban reagál.

 

Miért fontos a válaszkész reakció?

 

 

Az elsődleges gondozó megfelelő reakciója során a megnövekedett stresszhormon szint helyreáll, elindul egy szakmai nyelven korregulációnak nevezett folyamat. Amikor a stressz-szint lecsökken, a baba megnyugszik, és tudja, hogy számíthat ránk. Mindezekből látható, hogy a gyermek a bizalmat elsősorban az elsődleges gondozóiban veszítheti el. Mivel a kisbaba nem tud térben és időben differenciáltan gondolkodni és magát elkülöníteni a külvilágtól a már fent említett idegrendszeri éretlenség miatt, ezért úgy érzi, hogy a fájdalom örök és az egész világ fáj. Ha egyedül hagyjuk a problémájával, bármi is legyen az, az túlmutat a megküzdési képességein, elveszíti a bizalmát a világban és ő maga is kiszámíthatatlanná válik a kapcsolataiban, nem tud biztonságosan kötődni. A gondozó segítsége és gondoskodása lesz a minta arra, ahogyan ő felnőttkorában gondoskodni tud saját magáról és értékesnek tekintenie saját magát a kapcsolataiban.

 

Mi nem számít sírni hagyásnak?

 

Nem számít sírni hagyásnak, amíg ellátod a másik gyermeket, eszel néhány falatot, elmész mosdóba, megnyugszol vagy biztonságossá teszed újra a terepet. Nem számít sírni hagyásnak az sem, ha gyermeked a karodban sír, és nem tudod megnyugtatni. Nem az a cél, hogy mindig azonnal elhallgattassuk a síró babát, hanem, hogy válaszoljunk az igényeire, érezze, hogy törődünk vele, nem hagyjuk magára. Ilyenkor kialakul benne az a kép, hogy a világ egy alapvetően biztonságos hely, ahol számít az ő szükséglete Lehet, hogy anya nem tud azonnal jönni, de itt van, figyel rám. Hosszú távú tanulságként kialakul, hogy az életben vannak nehéz helyzetek, de a környezetem együttérez velem és van értelme segítséget kérni.

 

English, Deutsch »