Érzelmek, énrészek elfojtása, disszociáció a spiritualitás nevében

Van a spiritualitásnak számos irányzata, melyek csak arra helyezik a hangsúlyt, hogy vonulj el egy „isteni” szférába és tudatállapotba, ami csupa fény, szeretet, boldogság és megbocsátás.

Ennek érdekében olyan meditációs technikákat alkalmaznak, melyek leválasztanak az érzésekről és a gondolatokról. Jónéhány irányzat az egót (bármit is jelentsen az) általában valami rossznak titulálja, amit ki kell irtani, meg kell ölni, le kell választani, el kell hagyni, stb.

Tisztelet a kivételnek, jónéhány keresztény irányzatban is előfordul, hogy a negatív érzéseket, gondolatokat magának az ördög művének tulajdonítják. A vicc, hogy időnként ugyanezt megteszik néhány pozitív érzéssel is.

 

Saját megéléseim a spirituális elfojtással kapcsolatban


Én kínomban többször próbálkoztam leválni a negatív érzéseimről különböző meditációs technikákkal, vagy a pozitív gondolkodás erőltetésével. Időnként még sikerült is. A bibi csak az volt, hogy ezután a negatív érzéseim még nagyobb erővel jöttek vissza. A lelki fájdalmaim pedig egyre erőszakosabban ordítottak, hogy figyelmet, meghallgatást, elfogadást és törődést kívánnak. Az volt a tapasztalatom ilyenkor, hogy egyfajta „mentális buborékba” próbálok elmenekülni, ahol minden csupa fény és könnyedség. Ezzel az alábbi gondjaim voltak, amellett, hogy jó élményeket is tapasztaltam:

Ha benne akartam tartani magam ebben a mentális buborékban, akkor elveszítettem egy óriási részem. Háttérbe szorítottam a testem érzeteit és az érzelmeimet megpróbáltam csak kívülről látni.

Ezzel viszont nem csak a fájdalmas érzéseket, érzeteket, de a pozitívokat is kizártam
. Tulajdonképp a kapcsolódást is háttérbe szorítottam mindazzal, ami fizikai, érzéki. Egyfajta hasítást éltem meg a felszabadult és a szenvedő énrészeim között.

Mivel rendkívül érzékeny lélek vagyok, ezért mindezt pár percnél, max fél óránál tovább soha nem tudtam megtenni. Azt kell, hogy mondjam, nagy szerencsém volt, mert ez meglátásom szerint nem más, mint elfojtás, elkerülés. Ugyanakkor ez annyira spirituálisnak és annyira magasztosnak hangzik, hogy sokat hadakoztam magamban. Ezerszer feltettem a kérdést, hogy nekem ezt kell-e tennem, tényleg ez-e a helyes út ahhoz, hogy jobban legyek és elérjem a megvilágosodást, az igazi megszabadulást. Ráadásul egykori maximalistaként nehezen tudtam belenyugodni abba, hogy ez nekem nem ment.

 

Igen, nagy szükség van a pozitivitásra is, de lehet máshogy

 

Természetesen fontos, hogy pozitív állapotokat éljünk meg, de célszerű ezt a fájdalmak átölelése, meggyógyítása után, vagy ezzel párhuzamosan tenni. Fontos, hogy pozitív állapotokban tartózkodjunk, csak azzal van gond, ha ezt elfojtásként alkalmazzuk.

 

A disszociáció, leválás és elfojtás mesterei


A könyvesboltok és a net is tele van írásokkal, melyek olyan „mestereket” állítanak példának, akik ezt megvalósították. Én már nem hiszek ebben! Azt gondolom ezekről az irányzatokról és mesterekről, hogy ők nem a gyógyulás, hanem az elfojtás, a leválás és a disszociáció mesterei. Nem gondolom, hogy ezt rossz szándékból teszik. Egyszerűen azt feltételezem, hogy nekik annyira fájt valami, hogy ahelyett, hogy feldolgozták, integrálták volna a fájdalmat és ezt a részüket, inkább leválasztották magukról.

Ezek a mesterek óriási példát mutatnak akaraterőből és következetességből, de én nem szeretnék így élni. Én egyre inkább egész emberré szeretnék válni, aki nem elfojtja, leválasztja a fájdalmait, hanem magához öleli őket, átdolgozza és felszabadítja, felemeli azokat az énrészeit, melyek szenvednek és figyelemre vágynak.

 

Most komolyan, te szeretnél állandóan egy mentális buborékban olyan életet élni, ahol egy részedről le kell válni?

 

Ha valami nagyon fáj, akkor el tudom képzelni, hogy igen és meg is értelek, hogy ebbe az irányba indultál el. Ha sikerül, kérlek szólj, szeretnék veled beszélgetni és kíváncsi vagyok a megéléseidre, hiszen még mindig vannak bennem kérdések ezzel kapcsolatban. A nagy "mesterek" ezt olyan magabiztosan és magasztosan adják elő. Szeretnék élőben, a hétköznapokban találkozni egy ilyen emberrel. Ha te ezt megvalósítottad, lehet tudsz és megértettél valamit, amit én még nem. Én addig is maradok a belső úton, ami integrálja az összes érzésem, gondolatom, a testem, annak érzeteit a tudatommal együtt. Azon dolgozom magamon és a klienseimmel is, hogy átöleljük a fájdalmas énrészeinket és felszabadítsuk őket a természetesebb pozitív érzésekre.

Így érsz el


Ha szeretnél velem beszélgetni, vagy elkezdeni egy mély, átalakító belső munkát, akkor keress bizalommal az alábbi elérhetőségeimen: 

 

Kapcsolat

 

A véleményedre, hozzászólásaidra pedig nagyon kíváncsi vagyok. Mindezt megoszthatod a facebook poszt alatt.

 

English, Deutsch »